2013. július 27., szombat

Csapatépítő főzés

Mostanában  egyre gyakoribb kérés a szabadtéri főzés megszervezése. Többféle célja lehet ennek, leggyakoribb azonban a hangulatos, költségkímélő, hasznosan eltöltött csapatépítés. A grillezés, bár divatos és finom, nehezen kivitelezhető, marad a hazai szabadtűzi főzés csúcspontja: a bográcsozás.

A helyszín minden esetben egy tűzrakásra kijelölt hely kell, hogy legyen. Célszerű az alapanyagokat megtisztítva, feldarabolva, gyakorlatilag teljesen konyhakészen a helyszínre vinni, hiszen ritkán adódik olyan lehetőség, hogy a helyben lehessen ezt metenni megfelelően tiszta körülmények között, mosási, mosogatási lehetőséggel. Célszerű a teljes receptúrát elővenni és előkészíteni a legapróbb hozzávalót is.
A bográcsozással kapcsolatban néhány igen hasznos tanácsra bukkantam, amit most megosztok:

"A célnak megfelelően válasszuk ki a bogrács formáját. Ha halászlében gondolkozunk, akkor válasszuk a hagyományos halléfőző bográcsot, ha bármi másban, akkor az alföldit. Vagy, ha halászlében gondolkozunk, és szeretnénk bajai kollégáinkat kicsit hergelni, válasszunk alföldi bográcsot. 
Hogy mit főzünk, ott igazából nem érdemes szégyenlősködni. Bármit, amit egytálételként szoktunk fogyasztani, el lehet készíteni bográcsban. A slágernek számító sertés-, vagy marhapörkölt és gulyás mellett ott a paprikás krumpli, a slambuc, a lecsó, a különféle káposztás ételek, mint például az erdélyi lucskos káposzta és persze a picit megosztó körömpörkölt és a pacal.. Vagy babos-húsos egytálételek, mint a sólet.


A tűzrakásnál a legfontosabb, hogy jól eltaláljuk a tűz méretét. A konyhával szemben itt korlátozott a lehetőség utólag korrigálni, ha túl nagy lett a tűz. Éppen ezért célszerű közepes tüzet rakni, és onnan építkezni attól függően, hogy mit főzünk. A halászlének nagyon nagy tűz kell, hogy a lé folyamatosan, lobogva forrjon (hogy a hal ne essen szét).

A bográcsozásnál minden élesben megy. Egy edényünk van, és egy tűzhelyünk, tehát úgy kell kalkulálni, hogy az alkotóelemek a legvégén, egyszerre készüljenek el. Nem lehet előfőzni, előkészíteni dolgokat (illetve lehet, de az egy kicsit csalás). A legnagyobb bográcsmágusok pontosan ebben az időzítésben vannak nagyon otthon, amitől tökéletesre fő a hús, de nem főnek szét a zöldségek vagy a tészta.

Különféleképpen kezdhetjük el az egyszerűbbnek számító pörköltek készítését. Kenni lehet, de nem muszáj. Azaz a bográcsot sokan főzés előtt vastagon zsírral kikenik. Ez a szalonnából kiolvasztott zsír helyettesítésére szolgál, tehát ha kenünk, akkor utána már nem kell szalonnát olvasztanunk. Viszont a kenés egy másik típusú pörköltfőzési technikát kíván meg. A vastagon kikent bográcsba először szórják az apróra vágott hagymát, majd a húst, ezt addig békén hagyják a tűz fölött, amíg a hús levet nem ereszt, és csak ekkor kezdik néha megkavarni. Ha viszont a szalonnából olvasztjuk ki a zsírt, akkor célszerűbb először a húst rádobni, és jól megpirítani, és csak utána tegyük bele a hagymát."  forrás: [Origo] - szerkesztve

 
A végeredmény mindig kitűnő. Jó pár kolléga tudása, szokásai, ízlése keveredik a készülő ételbe, egy jó szakács koordinálásával. Ha jó időnk van, ez a program mindenképpen emlékezetes marad.