2011. október 31., hétfő

Hortobágyi Csárda tapasztalatok

Nem nagyon szoktam mostanában éttermi észrevételeket, kritikákat írni; most úgy éreztem megteszem.
A hosszú hétvégén, amikor útra kel az ország, családommal a Hortobágyon keresztül utaztunk. Pontosan ebédidő lévén, adta magát a program, - hátha egyszer rendezvényekre is sor kerül itt - hát ebédeljünk meg. Egyszer már jártam a Csárdában, halvány emlékképeim vannak egy gulyásleves - lekváros bukta ebédről. Befordulva a Csárda mögötti parkolóba, majd a csárda elé sétálva túl nagy csend fogadott....sehol egy tábla, semmi tájékoztatás, hogy az ország egyik klasszikus helyén volnánk, amiről szerintem említés szinten mindenki hallott már. És akkor megéreztem, egy hazai étterem közelségét hamisítatlanul indikáló, az igazi magyaros ételszagot. De hol a bejárat? Ajtó mellett egy pici tábla, ami a nyitvatartásiról tájékoztat, hát itt lehet.


Benyitottunk. Vendégekkel harmad-tele helyet kell elképzelni, hagyományos csárdai székekkel, asztalokkal, frissen felújított hely, makulátlan tisztaság, ami jellemezte a később felfedezett mosdókat is. Távolságtartó köszönés a felszolgáló részéről (összesen hárman voltak), "hová ülhetünk - bárhová" párbeszéd után helyet foglalunk, ahol nekünk tetszett. Zene nem volt. De semmilyen.....
Megkaptuk az étlapot. Hát, az egyik leghangulatosabb ételneveket és magyaros kompozíciókat tartalmazó remekművet tarthattam a kezemben. Ízelítő 1-2 elnevezésből:
"Tárkonyos, mustármagos szürkemarharagu-leves"
"Mangalicahasé vajas tésztában tejszínes, paprikás mártással, kapros liptói túróval"
"Grillezett füstölt csülök, tejfölös, fokhagymás juhtúróval, hamuban sült burgonyával"
"Almás lepény bodzamártással"
Jók, nem? Az elnevezések egyszerűen lenyűgöztek. Én 'pontyhalászlevet' kértem, utána egy 'rókagombás mangalicapörköltet, juhtúrós galuskával'. A halászlé megérkezett, tálalása - kis bogrács - állaga rendben volt, kellően sűrű. Az egy darab pontyszelet is elég volt. Az íze nekem talán egy picit sós volt, de ettől eltekintve mindenképpen a hazai éttermi halászlevek picit az átlaga fölötti fogásról beszélünk. Sajnos itt meg kell említeni, hogy nem volt kellően meleg, pedig a halászlé forrón jó! Visszaküldtem, de még akkor sem sikerült gőzölgővé hevíteni. Így járt feleségem is a szürkemarharagu-levessel, ami egyébként kitűnő volt. A pörkölt szintén őrizte a "sós hagyományokat" de ettől és a hőmérséklettől eltekintve finom volt. A hőmérséklet-probléma egyébként végig kísérte az ebédet. Nem voltak elég melegek az ételek, a köreteket kifejezetten hidegek találtuk - sajnos. Vagy hideg tányérra tálalt a séf, vagy a tálaló pult melegítője nem működött... ki tudja. Desszertet nem ettünk, mert idő közben félig megtelt az étterem, ennek megfelelően a felszolgálás is belassult és nekünk mennünk kellett.

Összegezve, jó helyen voltunk. Rendezvényekre még szerintem nem alkalmas. Egy friss nyitás utáni nehézségeket érzékeltem - felszolgálás, zene hiánya, ételek hőmérséklete - amelyek reményeim szerint javulnak majd. Mindenképpen visszamegyünk, mert a Hortobágy hangulata azért utánozhatatlan!